A régészet Bihari Viktória szemével

Bihari Viktória a Tékasztorik írónője, egyre nagyobb tömegek számára ismert és elismert. Növekvő népszerűsége azonban nem alaptalan. Rendkívül humoros, de sokszor elgondolkodtató történetei sosem rugaszkodnak el végtelenül a valóságtól, de közben mégis ki tud szakadni az olvasó egy-egy percre a szürke hétköznapokból. Szakmai oldalról is egyre többen ismerik el, legutóbb a Rádiókabaré szerkesztősége figyelt fel műveire. A következőkben a Bihari Viktória írónővel készült webinterjúmat olvashatjátok, amelyben újfent érintek személyesebb témákat is.

Mikor és hogy kerültél kapcsolatba a régészettel?

Kérlek alássan az egyetemen, még az ezredforduló tájékán, szabad átjárásunk volt gyakorlatilag minden szakra. Én előszeretettel látogattam az egyiptológia és a pszichológia tanszéket, valamint a magyart, az esztétikát és a judaisztikát is.

Az egyiptológia kamaszkorom óta érdekel és érdekelt, sajnos nem mélyedtem el benne mélyebben, de az amatőr rajongás megmaradt, átrágtam magam sok könyvön, sok butaságon és sok okos dolgon, nagyrészt az öreg Kákosy professzornak és Luft Ulrichnak köszönhetően, akik akkoriban még az egyetemen tanítottak.

Mi a legközelebbi élményed az archaeológiával? Van, ami különösen érdekel?

Alapvetően minden érdekel, rendszeresen olvasok természettudománnyal foglalkozó lapokat, folyóiratokat; na nem azt mondom, hogy naprakész vagyok, de nagyobb bennem a tudásvágy, mint mondjuk egy átlag, napi 10-12 órát dolgozó emberben, akinek semmire sincs ideje és esetleg igénye. Igyekszem tájékozott és jól informált lenni, minél több tudományos értekezést elolvasni, vagy esetleg videót megnézni.

Archeológia terén a legközelebbi élményem talán a fosszíliákhoz  köthető, egyszer láttam egy őskori rovarszerű élőlény lenyomatát egy kőben, egy gyűjtőnél, az nagyon megfogott, de ha vannak kiállítások, szívesen elmegyek megnézni, a londoni Natural History múzeumot már végigjártam, ott is gyönyörű darabok vannak.

Sokaknak máig téves elképzeléseik vannak egy régész mindennapi munkájáról. Hol Indiana Jonesként, hol ecsettel piszmogó elvont alakokként írnak le minket. Te mit gondolsz, miből fakadnak ezek a homályos képek?

Nyilván a filmekből, a médiából.

Én annyit tudok, hogy Egyiptom és Izrael már nagyon szépen fel van ásva, nem sok terepmunkának adnak helyet, az archeológia viszont nem kincskereső szakma, hanem komoly tudományos és fizikai megpróbáltatás is. Minden tiszteletem a kutatóké, a tudósoké, és azoké a lelkes fiataloké, akiknek gyakorlatilag esélyük sincs távoli és értékes, ígéretes terepekre eljutni, de szívvel, lélekkel dolgoznak.

A hírekben egyre többet hallani szenzációs leletekről, nem is mindet tudom hirtelen felsorolni. Mindezek ellenére nagyon kevés szó esik rendszeresen a régészetről, a kutatók munkájáról, körülményeiről. Mit gondolsz, miért alakult ez így?

Az emberek szeretik a híres és figyelemfelkeltő dolgokat. Ha előbukkan egy érdekes dínó csontváza, lecsap rá a média. Ha felbukkan egy Krisztus korabeli cserépedény, vagy egy ókori kultúra kialakulását megelőző időkből egy ékszer, lenyomat, senkit nem érdekel, hacsak nem csinálsz hozzá olyan csinnadrattát és marketinget, hogy lekörözi a Gangnamot.

Engem lenyűgöz az emberiség eredete, kialakulása, vallása, történelme, kultúrája, ezért is érdekel, mi történik a világban, hol tart ma a tudomány. Sajnos archeológiával nem foglalkozik a bulvársajtó, pedig engem jobban érdekelne, mint a körömlakk trend és a fogyókúrás receptek vagy Hajdú Péter magánélete.

Nem egy esetben derült ki, hogy egyes nagy visszhangot kiváltó elméletekről, hogy igen csak kiszínezték, feltupírozták a rendelkezésre álló adatokat. Szerinted mi legyen a célja a jövő ismeretterjesztésének? A pontos, de esetenként utánajárást igénylő tájékoztatás vagy a mindenki által elsőre érthető szenzáció?

Szeretnék olyasmit, mint a Konteo blog. Hogy meghagyják nekem a kételkedés jogát, hogy hadd higgyek azt, amit akarok. Nem szeretem a kész információkat, mikor amerikai tudósok nagyon komoly arccal megmagyarázzák nekem, hogy ez és ez a lelet 15 millió éves. Engedtessék meg, hogy szkeptikus legyek, hogy a műszerek csak saccoljanak és a tudósok alázatot mutassanak. Hajlamos vagyok csak nagyon konkrét dolgokat elhinni és mielőtt bármit befogadnék, ezer oldalról megvizsgálni. Nem vagyok az a könnyen felültethető fajta, akinek leesik az álla a torinói lepeltől vagy az ufóktól. Jobb mindennek utána járni és kételkedni, akkor nehezebb csőbe húzni az embert.

Manapság egyre több szállal kötődik a régészet a különböző természettudományokhoz. Bár ez Magyarországon még fejlődő stádiumban van, de ma már nem egyedülálló dolog, ha például valaki elvégeztet egy röntgenes anyagvizsgálatot, hogy megkapja egy tárgy kémiai összetételét. Mit gondolsz, ha több ilyen irányú régészeti kutatás lenne, az nagyobb érdeklődést váltana ki?

Sajnos nem. Elbulvárosodott a világ. A tudomány egy szűk kör, a szakma ír a szakmának. Szomorúan látom és tapasztalom a tudományos folyóiratokban, hogy az újság 50%-a reklám, a maradék pedig netes cikkek fordítása vagy nem túl magas színvonalon megírt értekezések.

Nekem többre lenne szükségem. Itt Angliában, ahol jelenleg élek, elég szép mennyiségben lehet kapni csillagászattal, természettel, vagy akár fotózással, zenetudománnyal kapcsolatos folyóiratokat is, de nekem ez sem kielégítő és természetesen jobban örülnék, ha magyarul lennének a cikkek, hiszen az angolom nem éri el azt a szintet, ahol kvantuummechanikáról 500 oldalas könyveket tudnék olvasni, magyarul viszont megtenném, és Hawkingnak köszönhetően, aki érthetően ír, meg is tettem. Részemről vevő lennék egy archeológiai magazinra is, de attól tartok, kisebbségben vagyok.

Nyugatról egyre nagyobb figyelmet kap a tömeg, a „crowd”. Te mennyire hiszel a tömeg erejében?

A tömeg, alapvetően, könnyen manipulálható és ostoba, ezért veszélyes, de erről a szociológusok és a szociálpszichológusok többet tudnak, mint én. A tömeg veszélyes, és én félek tőle. Az individuumban hiszek és a gondolkodás erejében, ha az ember viszonylag művelt és tájékozott, akkor nehezebb birkát csinálni belőle. Én amúgy is különc vagyok, az a fajta, aki mindig a tömeggel szembe megy. Már megszoktam, hogy nem passzolok bele a szürke masszába, de nem is akarok.

Mostanra kész író lettél, kialakult a Tékasztorik blognak egy elég markáns rajongótábora. Nem olyan rég újabb fába vágtad a fejszéd, amit szintén egyre többen követnek. Dancsó Péter szerint az ismertséggel nő az öncenzúra jelentősége is. Te hogy érzed, mi változott a legelső blogbejegyzésed óta?

Nagyobb lett az önbizalmam, de alapvetően ugyanaz a csendes és érdeklődő ember maradtam, aki személyesen ismer, tudja: nem vagyok egy humoros teremtés, inkább tanulni és megfigyelni szeretek, valamint segíteni és adni. Örülök, hogy naponta több ezer ember nevet azokon a dolgokon, amiket írok, mert nevettetni jó, a nevetés gyógyít, de azért én 70%-ban eléggé komoly és mély érzésű leányzó vagyok.

Ha indulna egy ismeretterjesztő sorozat a régészet igazi oldaláról, követnéd/támogatnád?

Természetesen, nagyon boldog lennék! Csak ma, Magyarországon, erre nincs pénz. Az archeológia különben sem az az „üzletág”, ami elképesztő profitot termelne, persze az elméleti biológia és a morfológia sem, de tudományok nélkül hol tartanánk? Nemcsak a telekommunikációra és a kozmetológiára vagy a gépiparra kéne hangsúlyt fektetni, hanem olyan elméleti és gyakorlati ágazatokra is, amik látszólag megfogható hasznot nem termelnek, mint például a grammatológia, esetleg a filozófia. Abszolút elméleti ember vagyok, aki képes egy üres szobában akár évekig gondolkodni a semmin, szóval támogatok minden olyan kezdeményezést, aminek csak szellemi vagy erkölcsi diadal az eredménye.

Szerinted szükség van a régészetnek marketingre, reklámra?

Sajnos igen. Ha kell egy jó szlogen, csak szóljatok bátran!🙂

Végül, de nem utolsó sorban mit gondolsz, milyen jövő várhat az archaeológiára?

Ha megtaláljátok Jézust vagy E.T.-t, akkor számíthattok sikerre, amúgy meg…marad a Barátok közt és a Ferrari piros körömlakk meg az ápdét menük a nőcis blogokon…

Köszönöm a válaszaidat, a továbbiakban nagyon sok sikert kívánok!

A régészet Dancsó Péter szemével

Dancsó Péter filmkészítő a Videómánia sorozat atyjaként lehet ismerős legtöbbünknek, de szerepelt már a közszolgálati televízió kulturális magazinműsorában is Budapest Timelapse videóival. Ezek csupán kiragadott példák munkásságából, mégis hűen tükrözik, mennyire sokoldalú művész. Mozgóképes alkotásairól ez alkalommal kevesebb szó esett, a régészetről viszont annál több. Egy webinterjú keretében tettem fel kérdéseimet, amelyek során Péter mint külső szemlélő mondja el gondolatait, véleményét az archaeológiáról, természetesen néhány személyesebb témával fűszerezve.

Mikor és hogy találkoztál a régészettel?

A Mi Micsoda? könyvekben.

A médiában időről időre lehet hallani az érdekesebb leletekről, feltárásokról, de egyre gyakrabban kerülnek elő a problémák is. Hozzád mennyire jutnak el ezek az információk? Külsősként szerinted elég figyelmet kap a régészet a társadalomtól?

Csak annyira követem a régészetet, amennyire kapcsolódik az érdeklődési körömhöz. Egyszer olvastam egy cikket egy tenger mélyén talált digitális fényképezőgépről, ami évekig volt lent, de a memóriakártya adatai épek maradtak. Ez a legközelebbi kapcsolódási pontom a régészettel.

A korosztályomból nagyon sok embertől hallom, hogy gyermekként milyen nagyon szeretett volna archaeológus lenni, de később meggondolta magát. Oly annyira, hogy idővel teljesen szakítanak az ásatások világával. Fiatalként mit gondolsz, miért érdekel ez ilyen kevés embert? Van elképzelésed, mivel lehetne ezen javítani?

Gyerekként a felfedezés utáni vágy sokkal dominánsabb. Előbb felfedezzük a mikrovilágunkat, aztán fokozatosan elkezdjük megismerni a makrovilágot. Aztán ha azt is ismerjük (úgy-ahogy), a következő lépést a múlt vagy a jövő felé tesszük. Valami ilyesmi régészetet folytatok végül is a 90-es évekről szóló sorozatomban, amiben az elfeledett közös emlékezetünkben fedezek fel leleteket.

Egyre növekszik az internetes rajongótáborod. Nem is oly rég kezdtél bele új, tematikus sorozatodba, amely a 90-es évekről szól. Mit gondolsz, mennyire hat a véleményed a netes közösségre?

Régebben, amikor kevesen nézték a videóimat, bármit mondhattam. Most már jobban érvényesül az öncenzúra egy- egy poénnál. Főleg, hogy tudom, hogy szinte biztosan eljut a megemlített személyhez a dolog. Én a humoron keresztül veszem fel a kapcsolatot a nézőkkel, és ha jól sikerül egy poén, könnyebben elfogadják a véleményemet.

Ha lehetőséged lenne, hogy készíts egy imázsfilmet a régészetről, akkor milyen formátumot választanál, hogy alkotnád meg?

Az biztos, hogy egy bollywood-i* táncjelenettel zárulna. Az úgy kötődik a régészethez, mint Hummer a Balatonhoz.

Ha indulna egy ismeretterjesztő sorozat, amelyben bemutatnák a régészet igazi oldalát, akkor követnéd, olvasnád?

Csak ha lesz benne táncjelenet.

Jó néhány film, sorozat szól a régészetről, vagy „csak” kötődik hozzá. Ezek azonban eléggé torz képet festenek a valódi szakmáról. Szerinted ez így inkább pozitív vagy negatív reklámértékkel bír?

Szerintem nem érdemes csak a szakmához szólni, mert az nagyon szűk réteg. A Jurassic Park és az Indiana Jones is torz képet festett a régészetről, de biztosan voltak, akiket ezek a filmek szerettettek meg vele. Táncjelenet nélkül is.

Köszönöm szépen a válaszaidat, és további sikereket kívánok!

Péter munkásságáról bővebben itt tájékozódhattok:

Fakultatív csoport

Péter weboldala

* A Bollywood-i (indiai) filmek mind táncjelenettel végződnek, erről nagyon híresek.

Expozíció

A régészet Magyarországon is elérkezett egyik nagy mérföldkövéhez. Nagyfokú megújulás zajlik napjainkban, amelynek egyik fontos eleme a közönség felé nyitás is. Az archaeológia egyik fő kitörési területe lehet az új technológiák célzott felhasználása, és így nagyobb tömegek elérése. Ehhez azonban nélkülözhetetlen tudni, mit gondol a közönség a szakmáról.

Az elkövetkezendőkben leginkább interjúk segítségével mutatom be, milyen kép alakult ki az emberekben a régészetről. Bár minden vélemény szubjektív, úgy gondolom, egyik sem elvetendő emiatt. Célom, hogy a legkülönbözőbb területek képviselőit szólítsam meg, hogy minél tisztább és kerekebb legyen az archaeológusokról alkotott kép.